Amikor 2009-ben csatlakoztam a Lehet Más a Politikához, két fontos szempont alapján döntöttem.

1. Az alapítónyilatkozatunkban foglaltak szerint vallottam, hogy tartalommal kell megtölteni demokratikus intézményeinket, az önkormányzatiságot, így visszaszerezhetjük a közösségi érdekvédelem és a politika hitelét. Ahogy anno fogalmaztuk: „Legelemibb célunk rácáfolni arra a mélyen rögzült tévhitre, amely szerint ép eszű és erkölcsű embernek nem szabad politizálásra adnia a fejét. Akkor mondhatjuk magunkat sikeresnek, ha közéleti szereplésünkkel hozzájárulunk ahhoz, hogy az állampolgárok visszanyerjék hitüket az elvhű, polgárbarát, közérdeket szolgáló, tisztességes politika lehetőségében.”
2. Hatalmas lehetőség adódott, hogy egy rendszerkritikus, újbaloldali, zöld alternatíva alakulhasson ki, és olyan folyamatok indulhassanak el az országban, valamint szűkebb lakókörnyezetemben, amelyek kiutat mutathatnak a fogyasztói társadalom mély és elhúzódó válságából.

Több rendszerkritikus mozgalom és szervezet alapítója, aktivistája voltam, megmártóztam a politikában.  De a ’90-es évek végére arra jutottam, rövidtávon nincs esély befolyásolni a magyarországi folyamatokat. Az LMP megjelenése ezt a reményt adta vissza: az élelmiszer-önrendelkezést, természeti értékeink védelmét, a kisközösségeken alapuló részvételi demokráciát és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését, a társadalmi igazságosságot értéknek tartóknak.

Kerek négy évvel a csatlakozásom után (és fél évvel a 2014-es országgyűlési választások előtt) illik számot vetni egy politikusnak, mire szerződött és hol tart céljai elérésében.

Hol tartunk most?

Lehet-e Magyarországon egy új, a kooperációt és a hitelességet értéknek tartó új politikai erőnek esélye?

Igen, lehet. De ennek a politikai erőnek ahhoz, hogy alkalmazkodjon az új kihívásokhoz, új értékeket kell teremtenie: az együttműködést, a párbeszédet és a különböző társadalmi értékek szintézisét.

El lehet-e érni, hogy Pesterzsébet egy élhetőbb és szerethetőbb kerületté váljon?

Igen, el lehet, de csak az itt élő környezettudatos polgárok összefogásával.

Lehet-e sikeresen védeni a kiszolgáltatottak, a szociális védőhálón kipotyogó rászorultak érdekeit?

Igen, lehet, de a Nemzeti Együttműködés Rendszerén belül nincs hiteles érdekvédelem.

Lehet-e ma Magyarországon érdemben tenni a részvételiség, az igazságosság és a fenntarthatóság megvalósulásáért?

Igen, lehet, de nem a Lehet Más a Politika tagjaként.

A hiteles rendszerkritika ugyanis ott kezdődik, hogy kimondjuk: a NER zsákutca, a NER az elszegényedésre, a kiszolgáltatottságra, a korrupcióra, a környezeti, természeti és társadalmi javaink elherdálására épülő rendszer. Nem lehet belülről bomlasztani, meg kell szüntetni, fel kell számolni.

• Mert nem hiteles a bezárkózáson alapuló jobboldali zöld politika, mert ez eleve képtelenség.
• Mert nem elég az oligarchákat megnevezni, újra és újra farkast kiáltani, az ő hatalmukat biztosító rendszert kell megdönteni.
• Mert nem lehet hitelesen képviselni a részvételi döntéshozatal fontosságát egy ultra-centralizált szervezet képviselőjeként.

Ma érzem és tudom: a közéleti, politikai szerepvállalást csak egy új és cselekvőképes politikai erő tagjaként érdemes folytatni. Az ország nyugodt, hiteles, párbeszédre kész és felelős politikára vágyik, amely az ész, és nem az erőszak nyelvén beszél, amely meggyőzni, és nem legyőzni akarja a többi felet, amely alázattal közelít a feladathoz, és nem alattvalókat, hanem partnereket keres – a NER megdöntéséhez.

Meggyőződésem, hogy a 2010-es pesterzsébeti választási programunkat, illetve a Lehet Más a Politika alapítói által megfogalmazott eredeti küldetést a továbbiakban azok képviselik, akik

• az együttműködést választják a bezárkózás helyett;
• a karakán ellenzéki kiállást a kollaboráció helyett;
• a részvételi demokráciát a centralizáció helyett;
• a párbeszédet a hamis küldetéstudatból eredő kinyilatkoztatás helyett.

Egyedül nem megy, ezért lokálpatrióta, zöld politikusként csatlakozom a Párbeszéd Magyarországért tagjaihoz, hogy velük együtt egyszerre képviseljem Pesterzsébeten a zöld fordulatot és a társadalmi javak igazságos újraelosztását.

Nekünk, akik a részvételi demokráciában, az együttműködésben és a párbeszédben hiszünk: kötelességünk, hogy ezentúl is képviselettel rendelkezzünk az önkormányzatban! Ezért, egyeztetve a 2010-es kampányban velem együtt dolgozó társaimmal, úgy döntöttem, követem a szabad mandátum elvét, nem mondok le a mandátumomról, és nem adom vissza azt a helyes útról letérő egykori delegáló szervezetnek, hanem az eredeti célok mentén tovább folytatom a munkát azokkal a barátaimmal, akikkel ezt három éve megkezdtük.

Mert Pesterzsébet többet érdemel!