Mostanában egyre többeket foglalkoztat Magyarország népesedésének alakulása. Aggasztóak a csökkenő népességi statisztikák. Miközben minden párt említést tesz a problémáról, és időről időre a választási kampányukban el is sütik ezt a puskaport, (pl. majd a családi adózás megállítja és visszafordítja a kedvezőtlen tendenciát), valójában eddig ezen a téren minden kormány tehetetlen volt. Sőt, talán a jelenlegi kormány intézkedéseinek következményei által várhatóan katasztrofális mértékben zuhan az újszülöttek száma már egy-két éven belül is. Nem kell diploma ahhoz, hogy belássuk, ez mekkora veszélyt jelent a későbbiekben . Az átlagéletkor rohamos növekvésével óriási gazdasági vészhelyzet is kialakul, amiből szinte lehetetlen lesz kilábalni. Ezt nem lehet orvosolni a magas jövedelműek adóterheinek csökkentésével. Hamarosan ad absurdum(?!)  ott tartunk, hogy egy "Ratkó-csomag" megismétlésére kényszerül a kormány.

Felesleges belemenni a nyugdíj-témába, az új adópolitika igazságtalan, káros és fenntarthatatlan mivoltára, ezzel mindenkinek tisztában kell lennie!

Talán-talán már a Fidesz is kezdi belátni!

Miközben Pesterzsébeten (is) munkahelyek garmadát szüntetik meg, siralmas és szánalmas az a látszatintézkedés, amivel a házasságkötési költségekből 2500 forintot takarítanak meg a pároknak (házasságkötő terem bérleti díja lett olcsóbb ennyivel). Senki sem gondolhatja komolyan, hogy akár egyetlen  párt is pont ez az összeg tántorított el eddig a boldogító igentől, vagy hogy ezzel bármi is kompenzálható!

A gazdasági statisztikákkal is ideig-óráig lehet játszani, lehet a problémákat szőnyeg alá söprő rendeleteket hozni, de ma már a gyerek is tudja, hogy nem a kukoricásban találják a kistestvérkét.

Még az első gyermeket sem vállalja az, akinek nincs saját lakása, biztos állása. Ez az időszak pedig egyre inkább kitolódik. Sőt,  egyre kevesebbeknek adatik meg. A  munkahely egyre kiszámíthatatlanabb: az egyik szférában az ingadozó gazdaság, a másikban az indoklás nélküli felmondás, a határtalan munkáltatói önkény és pártérdek jelent kockázatot.

Valóban az  lenne az ideális, ha a felnőtt támogathatná a szüleit nyugdíjas éveiben, és emellett megalapozhatná gyermeke(i!) jövőjét, ehelyett sajnos legtöbben máról holnapra élnek, egyedül még magukat sem tudják eltartani, nemhogy mást segíteni. Egy ködös alkotmányi passzus erre nem jelent megoldást. Mostanság az első otthon megszerzésének lehetősége, körülményei kritikusak, de a jövő nemzedéknek még nehezebb lesz: egyre inkább nélkülözni kényszerülnek a szülők anyagi támogatását (az államéra még kevésbé számíthat).

Vészharangot kongatok: "Mihez vezet mindez?!" És mikor kapnak észbe, és mikor cselekednek végre helyesen a felelősök?!

Eddig is évről évre lejtőn csúszott a születési statisztika. Nem vezet sehova az ujjal mutogatás, hogy kinél kezdődött a folyamat. Az a kérdés, felismerjük-e a problémát, tudjuk-e súlyosságának megfelelően kezelni! A jelenlegi intézkedések, ha nem vonják vissza minél előbb, és ellensúlyozzák azok eddigi következményeit, belátható időn belül óhatatlanul egy népességfogyási spirálhoz fog vezetni.

A témában olvastam egy nagyon jó jegyzetet Ertsey Katalin LMP-s országgyűlési képviselő blogján. Ajánlom mindenki figyelmébe, mert tárgyilagos megközelítésben a probléma gyökereivel, azok összefonódásával foglalkozik, és hathatós, a jelenlegi gazdasági helyzetben is megvalósítható reális megoldási javaslatokat sorol fel.

http://ertseykatalin.blog.hu/2011/03/10/a_nepesedesrol_de_komolyan#comment-form